Kocsis Pál

1884-1967
Szőlőnemesítő

1884. december 1-jén született ’’a homok óriása’’, Kossuth díjas szőlőnemesítőnk, egy törzsgyökeres kecskeméti kocsi gyártó bognár legidősebb fiaként. Testvéreivel, Istvánnal és Juliannával a gyermekkor örömei mellett korán megismerkedett a munkával, s a szőlővel is. A századfordulón már jelentős, 6000 holdas volt a város körüli szőlő területe. 1896 nyarán, iskola szünidőben ’’ a homok szerelmese’’ Hankovszky Zsigmond kecskeméti gyümölcsnemesítő mellett dolgozott. A vele töltött napok, hetek egy új világot nyitottak Kocsis Pál életében. Közelebbről megismerkedett a szőlő és gyümölcstermesztéssel, a fajták kiválasztásának és fenntartásának hosszadalmas munkájával. Hankoviszkyval kialakult kapcsolata a festészet iránti vágy mellett tovább erősödött apja haláláig, aki 1912-ben végső elhatározásra kérte fiát, és részére több hold szőlőt vásárolt Mathiász birtoka mellett.
Kocsis Pál döntött, és otthagyta a festészetet Párizsba csalogató lehetőségeit, számára ettől kezdve semmi sem olyan fontos, mint a szőlő. Hamarosan megismerkedett Mathiász Jánossal, akit egyre jobban megszeretett, és akitől sokat tanult a szőlő nemesítés terén. 1917-ben újabb elhanyagolt rossz szőlőt és szőlőtelepítésre alkalmas területet vásárolt Kecskemét- Katonatelepen és megkezdte keresztezéses nemesítéssel új szőlőfajták előállítását. Az 1917-es Kadarka x Mathiász Jánosné muskotály keresztezéséből született meg az első fajtája.
1954-ben Munkaérdemet kapott 70. születésnapján. 1959-ben Kossuth díjat kapott a szőlőnemesítés terén elért, nemzetközileg elismert eredményeiért, új csemegeszőlő-fajták előállításáért. Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlőnemesítőnk életében mintegy 150 fajtát, illetve általa előállított és kiemelt hibridet hozott létre. Legértékesebb fajtájának az Irsai Oliver fajtát tekintjük.
Hazaszeretetét mutatta ki a szőlőfajtáinak elnevezéseiben: Magyar az én szülőföldem, Tisza, Tiborc, Hungária, Szegény ember szőlője.
1962-ben a szőlőben, munka közben agyvérzés érte, melyből felépült. 1967-ben orvosának tiltása ellenére Budapestre ment és három napos borbírálaton vett részt. A második nap délutánján a feleségéhez szólt, hogy menjenek haza a Béke Szállóba. A szállodában a vacsoránál rosszul lett, onnan a Kútvölgyi úti kórházba vitték, ahol 1967. február 24-én elhunyt. Sírja mellett, a Kecskeméti Köztemetőben, ma is szőlő hajt.
A sors iróniája, hogy ebben az időpontban barátja, Kodály Zoltán is ugyanebben a kórházban, egy másik szobában feküdt, majd egy hét múlva ő is elhunyt.
Nevét Kecskeméten iskola, Katonatelepen utca viseli, ahol emléktábla is megemlékezik munkásságáról